No.#5 Két tűz között, tűzön vízen.

-Így jó leszek? -forgolódott a tükör előtt Ailee, miközben szoknyáját tanulmányozta. Mellette Jihoo állt, ki érdeklődve figyelte nővérét.
-Tudod, hogy alap helyzetben nem mondanék ilyet. Ez is csak azért van, mert megmented a családunkat. De...- nyelt nagyot a fiúcska. -Gyönyörű vagy. -fonta össze karjait mellkasa előtt, nyakát behúzta és szemét becsukta.
-Látod, nem is volt olyan nehéz kimondani. -ölelte meg a lány és lenyomott arcára egy cuppanóst. Jihoo fujjogva megtörölte az arcát és kiment.

A nagy hír óta már két hét telt el. Ailee elfogadta, beletörődött és már élvezte is. Tetszett neki, hogy mindenki mártírként kezeli. Valamilyen szinten igen, önfeláldozás volt, de ha a megérzései nem csaltak, akkor a férjjelölt nem is lesz rossz. Sőt...
Habár szülei nem tudták a fiú nevét és még ők is csak képről látták, reménykedett abban, hogy az a szőkés barna hajú, felhőkarcoló méretű, modell alkatú, gyönyörű arcú és kellemes személyiségű fiú fogja ma a találkozón várni.

Kezeit hirtelen a falnak támasztotta, majd fejét rádöntötte. Arca furcsa formát vett fel, majd egy perccel később kibotorkált a konyhába, még mindig a falat fogva. A szekrényben kezdett turkálni, majd egy kosarat kivéve leült az asztalhoz. Kivett egy apró dobozt, majd abból egy levelet, amiből egy pirulát nyomott ki.
Apja ekkor ért be a helyiségbe.
-Már megint fáj a fejed?
-Igen. -kapta be a gyógyszert, majd kíséret nélkül, magában lenyelte.
-Hogy bírod azt a keserű nyavalyát víz nélkül bevenni? -fintorgott a férfi.
-Nem olyan rossz.. -tette vissza a kosarat a szekrénybe.

Ez a két hét az egyetemen ülésen és a dolgok feldolgozásán kívül az újonnan szerzett képesség kitanulmányozásáról is szólt. Most már szabályozni tudta, hogy mikor jelenjen meg és mikor ne. Azonban ez az idővel megszokott reggeli fejfájáshoz vezetett.
-Most látom csak! Milyen csinos vagy! -mosolyodott el apja.
-Köszönöm. -viszonozta a gesztust Ailee.
-Részemről indulhatunk. -lépett be a konyhába anyja is. -Kicsim! Hogy te milyen gyönyörű vagy! -csapta össze kezeit.
-Ne csináljátok, mert elpirulok. -paskolta meg arcát Ailee. -Egyébként részemről is szabad a pálya.
-Tőlem sem függ. -nézett szét a családfő. -De Jihoo hol van?
-Itt! -rohant be az említett személy a hátsóajtón.
-Mit kerestél te a kertben? -sétált hozzá anyja, hogy letörölje az apró sárfoltot mi a kisfiú orra mellett volt.
-Semmit. -mosolyodott el csintalanul. -Akkor nem megyünk? -indult el.
A többiek csak mosolyogva és fej rázva néztek a fiú után, majd ők is követték a példáját.

A két család választása egy kisebb étteremre esett. A városközponttól messze esett, de éppen ez volt benne a jó. Csendes volt, családias, egy szóval tökéletes. Az előkert előtt egy kisebb parkolósáv volt, ahonnan egy macskaköves járda vezetett a bejáratig. Jobb oldalt egy parányi halastó, körülötte egy díszkerttel, bal oldalt pedig formára nyírt bokrok helyezkedtek el.
-Szerinted már itt vannak? -fordult apjához Jihoo.
-Nem hiszem. Eléggé korán jöttünk. -adott választ. Látszott rajta, hogy ideges. Hiszen ha ez a találkozó nem lesz kifogásolhatatlan, akkor minden semmissé válik és a vállalat elúszik.

Belépve a mogyoróbarnára festett falak, néhol téglaberakással kellemes hangulatot kölcsönöztek a helynek. Amolyan meghitt érzést keltett az emberben.
-Jó napot. -jött oda hozzájuk egy alacsony, egyenruhás hölgy és meghajolt.-Maguk a Lee család? .
-Jó napot. -hajoltak meg az érkezők is.
- Hát az egyik a sok ezerből.- mondta az apuka, mire mindenki felkuncogott, még a személyzet is.
-Kérem fáradjanak velem. A másik család már megérkezett. -vezette őket végig pár folyosón a hölgy, majd egy terem előtt megállt. -Ez lenne az.
-Köszönjük.-mondták kórusban. A nő elment, majd mindenki nagy levegőt vett.
-Ügyes legyél!- szorította meg Ailee felkarját anyja, biztatásképp. Válaszul a lány bólintott egyet, majd apja kinyitotta az ajtót és besétáltak.

Először a szülők léptek be, majd ő és az öccse.
-Isten hozott benneteket! - jött oda az idegen családfő és üdvözletképen megölelte Ailee apját. Mind a két család tagjai kikerekedett szemekkel nézték a férfi túlzott barátságosságát.
-Köszönjük. -veregette meg a hátát megilletődve a másik férfi. Közben a másik család tagjai is odagyűltek és egy-egy meghajlással üdvözölték egymást. Felegyenesedve Ailee szétnézett, azonban nem látta Krist.
-Nos, szerintem először mutatkozzon be egymásnak az a két ember, akik miatt ma itt vagyunk. -intett a kínai férfi a lány felé, majd egy... teljesen idegen fiúra.

Aileeban a vér is megfagyott.
Nem Kris lesz a vőlegénye?
A hirtelen jött pániknak nem volt sem helye, sem ideje akkor, mivel a fiú tett egy lépést a lány felé majd meghajolt.
-Szia. Zhang Yixing vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. -mondta erős akcentussal, habár kimondottan jól állt neki. Kiegyenesedve egy mosoly villant meg arcán, de azzal együtt a gödröcskéje is. Sötétbarna, tökéletesen beállított haja gyönyörű keretet adott aranyos és különleges arcszerkezetének.
A lány torkában ragadtak a szavak, míg szíve eszeveszett kalapálásba kezdett. Oly annyira hangosan dobogott, hogy attól tartott, a végén még valaki meghallja.
 Még senki sem volt ilyen hatással a lányra az első pillantáskor. Még Kris sem.
-Szia. Lee Ye Jin vagyok. Én is nagyon örülök a találkozásnak. -mosolyodott el a lány is, mire a családja megkönnyebbülten kiengedte az addig magukban tartott levegőt.
Szeretett lányuk, ezúttal nem blokkolt le, nem lett rosszul, nem mondott semmi hülyeséget és legfőképp nem hozta a formáját. Szerencsés véletlen.
Miután mindenki bemutatkozott, az asztalhoz sétáltak és leültek.
-Nos, gondolom már mindenki tűkön ülve várta ezt a találkozót. Én legalábbis igen. -mondta Yixing apja. -Tudom, furcsa lehet a közvetlenségem, de én azt az elvet követem, hogy ha már úgyis rokonok leszünk, miért beszéljünk formális módon?! Az annyira erőltetett. -húzta el a száját.
-Egyet értek. -mosolyodott el a másik családfő. Így kezdődött a két férfi beszélgetése.

Furcsa mód, teljesen megértették egymást és a gondolatmenetük is megegyezett, akárcsak az elveik. Ha egy idegen rájuk nézett volna abban a pillanatban, nem két konkurens cég vezetőjét, hanem két régi jó barátot látott volna.
-De, térjünk is rá a gyerekekre. -csapta össze a kezét a kínai férfi. -Ye Jin is szeretné ezt a házasságot?
-Kérem... vagyis... kérlek, hívj csak Aileenak. Családban és barátok között csak így hívnak. -mosolyodott el a lány. Számára még szokatlan volt ez a nyugatias stílus, habár apja nagy rajongója volt annak a kultúrának, míg a leendő apósa élete nagy részét ott élte le.
A lány kérésére a férfi először meglepődött, majd elmosolyodott.
-Ailee.. -ízlelgette a nevet. -Nagyon szép név. És illik is hozzád. De... Te is az áldásod adod erre a frigyre? Hiszen már felnőtt vagy, és te döntesz a jövődről. Ne hagyd, hogy a külső tényezők befolyásoljanak.
-Igen, szeretném. -bólintott egyet a lány, azonnali választ adva.
-Ebben az esetben... Köszöntelek a családban! -tárta szét kezeit a férfi. -A papírokat később aláírhatjuk a jegyzőkönyvvezetőnél is. De most együnk.. Már nagyon éhes vagyok. -dörzsölte meg hasát a férfi.
A két, immáron jegyes, egymásra nézett majd elmosolyodott.
Talán mégsem akkora baj, hogy nem Kris várta a lányt...
De vajon ez így is marad?