-Mához számítva, pontosan egy hónap. -szólat meg Ailee apja.
-Olyan korán? -döbbent le Jihoo.
-Már elég nagyok hozzá. Lay egy vénember. Habár tesód még elég fiatalos. -szólalt meg Yixing öccse. Az ebédlőben hatalmas nevetés tört ki, csak egy ember nem találta viccesnek a szituációt.
-Hey! Legalább akkor mondanád ezt, mikor nem vagyok itt. Egyébként nem vagyok vénember. -ráncolta össze homlokát a vérig sértett bátyj.
-De az vagy. - szólt vissza az öcsi, mire a nagyobb testvér ráhagyta és nem törődött tovább ezzel a témával. Volt annál jobb és nagyobb dolga is.
-Viszont tényleg gyors ez az egész, nem gondoljátok? -korlátozta nevetését egy apró mosolyra végül a lány.
-Nem. Ez is szokatlan, hogy egy ilyen, úgymond "kényszer" házasságkötés ennyire elhúzódik. Habár örülünk annak, hogy egymásra találtatok és a kényszerből szerencsés véletlen lett, mégis ragaszkodnunk kell ehhez az elvhez, hiszen a két vállalat így egyesülhet a legegyszerűbben. Az esküvő után, Lay veszi át mind a két vállalat vezetését, miben te leszel az alelnök. Így muszáj lesz levelezőn folytatnod az egyetemet és éjszaka járni az órákra. - magyarázta Ailee leendő anyósa.
A lány tudta, hogy ez egyenlő a tudatos önpusztítással, hiszen gyenge szervezete nem igazán bírja a nagy strapát és ez eléggé mély víz. Nappal dolgozni, este tanulni. Ez hosszú távon nem kifizetendő, de ha ezt az árat kell megfizetni érte, meghozza ezt az áldozatot.
-Rendben. -bólintott Ailee majd maga mellé nézett. Vőlegénye aggódva fürkészte kissé elsápadt arcát, mintha csak olvasna a másik gondolataiban.
-De ez nagyon megterhelő. Nem lehetne addig kinevezni egy másik alelnököt? Kyungsoo pont alkalmas lenne rá! -szólalt meg hirtelen a fiú, elkapva tekintetét a lány arcáról.
-D.O tényleg egy rendes, becsületes és lelkiismeretes ember, azonban nem mondanám szorgalmasnak és figyelmesnek. A másik négy barátodról meg inkább nem is beszélnék munkaügyileg. Nagyszerű személyiséggel és modorral rendelkező idióták. -nevetett a Zhang családfő.
-Ez igaz, de... - folytatta Lay megrendíthetetlenül, hisz tudta, hogy ha kemény munka árán is, de el fogja érni azt, hogy a lányt megkímélje. - MinSeok?
-Xiumin még talán. De azt hiszem, ez most nem a megfelelő alkalom ennek a megbeszélésére. -zárult le a beszélgetés az apa és a fia között.
-És az esküvő után ezeken kívül mi fog még megváltozni? -próbált minél több infóhoz jutni a lány.
-Hát a családi állapotodon kívül a lakhelyünk, a napirendünk és gyakorlatilag minden. -mutogatott ujjain Yixing számolást imitálva.
-Lakhelyünk? -kérdezett vissza Ailee.
-Összeköltözünk természetesen. -mosolyodott el angyalian a fiú. Arcának jobb oldalán újra előbukkant az a mély kis gödröcske, mit Ailee annyira szeretett nézni. -Persze ha nincs ellenvetésed. -tette hozzá.
-Dehogy. -mosolyodott el a lány is.
***
-Izgulsz már? -kérdezte Byul, míg Aileeval a sötét utcákat rótták.
-Kicsit. -nevetett fel zavarában a kérdezett. A mellette szaporán lépkedő lány kételkedve figyelt Aileera. -Na jó, nagyon. -nevettek mind a ketten.
Késő februári, szeles este volt, a két lány az egyetemről tartott haza éppen. Ailee elkezdte az éjjeli órákat, hogy beleszokjon addigra, mire át kell vennie a vállalat egy kisebb részét. Vidámak voltak és élénkek, a hideg sem döntötte meg jókedvüket. Lassan sétáltak, míg egymás szavába vágva beszélgettek.
-Hány nap van még hátra? - gondolkodott el Byul.
-Pontosan kilenc. - mosolygott a mellette lévő.
-Olyan gyorsan repül az idő. Mintha csak pár hete állítottál volna be hozzánk a vőlegényeddel és a meghívóval. -rázta a fejét Byul. -Azóta a szüleim itt rágják a fülem, hogy keressek magamnak én is egy olyan férfit mint Lay. Számukra ő a tökéletes. Komolyan.. Olyan bizarr.
-Nono, ő már az enyém. Vagyis majd kilenc nap múlva. -mosolygott Ailee. -Egyébként van egy barátja. Holnap megyünk el vele és még pár sráccal golfozni. A neve Luhan. Ő is egy kínai fiú, aki szintén félisten külsővel van megáldva. -magyarázott volna tovább Ailee, ha barátnője közbe nem szól.
-Nézd már! Kilenc nap múlva házas asszony lesz, és itt papol nekem arról, hogy a vőlegénye barátja egy fél isten. Ez azért üt. -nevetett.
-Először is, éppen neked tologatom az orrod alá a reklámot a gyerekről, de nem baj. Másodszor pedig, hűséget fogadok és nem vakságot. -nyújtotta rá a nyelvét a másikra Ailee.
-Jó, folytasd... -mutogatott Byul komoly arckifejezéssel, mit pár pillanatnál tovább nem tudott tartani és kitört belőle a nevetés.-Ha van kedved, eljöhetnél velünk. -bökte oldalba a másikat Ailee.
-Hánykor? -vett elő egy cetlit és tollat a feledékeny barátnő.
-Háromra érted megyünk. De nekem itt le kell mennem. Jó éjt! És ne felejtsd el! -integetett a lány, majd elindult az egyik jobbra nyíló utcán.
-Ezt kizárt, hogy elfelejtsem! -kiáltotta utána Byul.
-Te még arra is képes vagy. -suttogta maga elé mosolyogva Ailee.
-Szóval kilenc nap. - suttogta egy hang a lány fülébe.
-Moira! Azt hiszem, ezt már megbeszéltük! -ugrott egy hatalmasat a megijesztett ember, hangosat ordítva.
-Csönd! Még meghallja valaki! -csitítgatta a falfehérre sápadt lányt a lélek.
-Akkor ne ijesztgess! -háborodott föl a lány, viszont ezt már a gondolatai által sugallta a nőnek.
-Lehetetlen előtted úgy megjelenni, hogy meg ne ijednél. Mögötted vagyok és csak megszólalok, sikítasz. Előtted állok, sikítasz. Besétálok a szobádba, sikítasz. Egyedül álmodban nem sikítasz, azt is csak azért, mert nem bírsz. Komolyan. Rég nem láttam ilyen ijedős embert mint te. -rázta a fejét mosolyogva Moira.
-Erről kivételesen nem tehetek. -fonta össze karjait maga előtt a lány.
-Krisel találkoztatok már azóta? -komolyodott el a nő.
-Nem, még nem. Akárhogy keresem, sosem futok össze vele. Már az is megfordult a fejemben, hogy késleltetem az esküvőt addig. Túl gyanúsak és Yixing semmit sem mond. Mindig csak az az idióta "Majd ha eljön az idő.." mondat.
-Értem. -bólogatott a lebegő személy jobb oldalt. -Nehéz lehet embernek lenni. -nézett végig egy kis szánalommal az arcán a lányon.
***
-Drágám! Itt vannak a srácok! -kiáltott föl az emeletre Lay. A Zhang lakás elég nagy volt, hangja mégis elért a ház minden egyes pontjába.
-Muszáj ebben mennem? Ez annyira... furcsa. -baktatott le a lépcsőn Ailee, míg a golfruháját igazgatta.
-Én meg úgy nézek ki mint egy vénember. Most igazat adnék Jihoonak, ha azt mondaná, hogy az vagyok. De ez kell hozzá. Figyeld meg, mindenkin ilyen lesz.
-Miniszoknya? Tényleg megnézném a haverjaidat ebben. Némelyiknek még nőiesebb is a lába mint nekem. -nevetett fel a lány és felkapva a felszerelést kimentek.
-Sziasztok! -köszöntek egyszerre és beültek a ház udvarán parkoló kis furgonba.
-Baozi? -nézett végig Yixing a kocsiban ülőkön.
-Dolgozik. Mióta apád fölajánlotta neki az állást próbaidőre, azóta ki sem teszi a lábát az irodából. -húzta el a száját Sehun.
-Én a múltkor láttam. Egy A4-es lap volt a homlokára ragadva. Valami szerződés lehetett. Mikor megkérdeztem, hogy az asztalnál aludt-e, kikerekedett szemekkel megvádolt azzal, hogy kukkolom. Komolyan, ezt az embert. -rázta a fejét Baekhyun, mire a furgonban ülő összes ember hatalmas nevetésben tört ki.
-És D.O? -tűnt föl Aileenak a másik ember hiánya.
-Ő is úgyszintén. Mióta megtudta, hogy lustának tartják, ő is bedobozolt Xiumin mellé és gondolom együtt alszanak az asztalnál. -mosolygott Sehun.
-Legalább jobban elférünk. -mosolygott Luhan is. -A lány merre is lakik? -fordította el a kulcsot a lyukban, majd az autó hangos berregését elnyomva Ailee ügyeletes GPS-ként kiáltozott végig minden utcában, hogy mikor kanyarodjon merre.
Végül ha háromszor is kerülték meg azt a tartományt Luhan szelektív hallása miatt, de elérkeztek Byul lakására. Ailee megkönnyebbülésére barátnőjén is ugyan olyan ruha volt mint rajta. Vidáman pattant be az öt ember mellé a hatodik, majd el is indultak a pályára.
Byul mindig is hamar szótértett az idegenekkel és könnyen barátkozott. Most sem volt másképp. Mire a golfpályához értek, már mind a három fiú oda és vissza volt érte.
***
-Oké skacok, én még elszaladok a mosdóba. Ti addig menjetek a kocsihoz! -hessegette őket Ailee a kijárat felé.
-Ne menjek veled? -lépett felé egyet Byul.
-Nem kell. Azt hiszem egyedül is el tudom intézni. Nagylány vagyok már. -kacsintott rá a lány és elindult az épület felé. Pár lépés után visszanézve mosolyogva tapasztalta, hogy a többiek szót fogadtak neki és elindultak az ellenkező irányba. Azonban mikor előrefordult, egy kemény mellkasba ütközve törlődött le arcáról az a görbe vonal.
-Hello nagylány... -hallatszott egy mély hang, de abban a pillanatban egy fehér rongy került az orra elé és az utolsó dolog amit az idegenből látott, egy koromfekete haj és egy kísértetiesen fekete karikákkal övezett szempár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése