-Igen, azt hiszem. -bólintott egyet Chanyeolra a lány, majd egy újabb szendvicsbe kezdett. -És most mit csinálunk? Mármint... ez iszonyú veszélyes. Ha észreveszik, hogy megszöktünk az első az lesz, hogy itt keresnek. Ugye erre nem én gondoltam először? -esett kétségbe Ailee.
-Nem, nyugodj meg. -masszírozta halántékát idegesen Yixing. Ez sosem jelentett jót. Valami terhelte.. Valami nagyon súlyos.
-És mire jutottatok? -kíváncsiskodott a lány, míg szájába egyszerre tömte be azt a fél szendvicset.
-Amíg készülődtél, megbeszéltünk valamit. Igen, tudom, hogy utálod ha helyetted döntenek, de ezt muszáj elfogadnod! -folytatta Lay. -Nos, nem maradhatsz itt. Ezt te is tudod. -sóhajtott. -Szóval, az egyetlen és a legbiztosabb tervünk az az volt, hogy...
-Eljössz velem. -vágta közbe Kris türelmetlenül. -Kínába megyünk, az apám rejtekhelyére.
-Hogyan, kérlek? -döbbent le a lány.
-Te és én holnap indulunk. Nem lehetünk feltűnőek, márpedig ha az egész családod kiköltöztetnénk több lenne mint figyelemfelkeltő.
-Akkor itt akarod őket hagyni, hadd találják meg őket és vigyék el? Ki tudja, milyen szörnyűségeket csinálnának velük! -sipákolt a lány idegesen. Nemhiába, a családja volt a mindene. A legszentebb és legértékesebb dolog, ami számára valaha is létezett. Ha a legkisebb veszély is fenyegette őket, bármit megtett azért, hogy elmúljon.
-Természetesen nem. A Zhang maffiának bűntudata van. -mosolyodott el önelégülten az utolsó mondatán. Viccesnek találta, hogy családjának legnagyobb konkurense ennyire sebezhető. - Az emberei beköltöznek a szomszédotokban álló üres házba egy hónapra. Elhíresztelik a családoddal együtt, hogy nem tudják feldolgozni az eltűnésed, így egy hónap múlva elköltöznek. Persze azalatt a harminc nap alatt 24 órás megfigyelésben lesznek minden irányból. Kamerákkal és persze a szomszédba költöző őrökkel. A legkisebb zajra is ugranak, ne aggódj! A reakciójuk és reflexük mindig is jó volt... Túlságosan is jó. -húzta el száját.
-És egy hónap múlva eljönnek oda, ahol mi leszünk? -csillant fel Ailee szeme.
-Nem igazán. Yeol barátunk szépen elmondta, hogy Kínában is szép kis hálózatuk van, főleg a repterek közelében. Így akarva, akaratlanul is de észrevennék. Még mi ketten megúszhatjuk, ők már nem. Yixing nagybátyjának a szállására mennek.
-Hogy belefolyjanak azokba a mocskos ügyekbe, amik ott történnek? Nem hagyom! -tiltakozott a lány.
-Drágám, hagynád, hogy befejezzem? -nevetett fel Kris. Mindenki szúrós tekintettel nézett a felhőkarcolóra, kivéve a mellette bambán ülő Chanyeolt. Lay köhintéssel közölte, hogy rossz volt a megszólítás. -Mármint Ailee. -forgatta a szemeit.
-Hallgatlak. -bólintott a lány.
-Ez szállás, nem központ. A lakásba nem hozunk haza munkát, ez maffia törvény. Ahol alszol, ott nem gyilkolsz és a többi...
-Mellékesen akkora ez a hely, hogy három nagyobb lakást kitenne. Ezért van szárnyakra osztva. A családod a nyugatit kapja, ami magában olyan mint egy külön ház. Külön bejárat, külön minden. Pont ilyen "vészhelyzetekre" alakult. -vette át a szót Yixing.
-És ott gondoljátok, hogy nagyobb biztonságban lennének? -gondolkodott el a lány, más belekötni valót keresve.
-Igen. Mivel a nagybátyám is ott él, természetesen duplán be van védve. Mivel a családod is odaköltözik, háromszoros védelem lesz. Óránként 40 őr és 20 testőr dolgozik egy-egy szárnyban. Azt hiszem, ha ott nem lennének totális biztonságban, a világon sehol máshol. -adta a kielégítő választ a fiú.
-Rendben. Talán... beleegyezek. -bólintott a lány. -És mi meddig leszünk Kínában?
-Ameddig a helyzet nem enyhül. Talán egy fél évig. Lehet évekig. -vonta meg a vállát Kris.
-Hogy mi? Addig ott fognak lakni? Addig nem láthatom őket? -akadt ki újra Ailee.
-Csak videóhívásokon keresztül tudjátok tartani a kapcsolatot addig. Túl veszélyes lenne...
-Nem hiszem el. Nem akarom ezt. -lábadt könnybe a lány szeme. -Mégis honnan fogjátok tudni, hogy mikor van vége? Hiszen látjátok, Yixinget is már tíz éve nem akarták elrabolni. Erre itt van ez. Könyörgöm! Térjetek észhez!
-Ez más. Most A Zhang és a Wu maffia egy közös cél érdekében egyesülni fog. Már mind a kettőnek elég kárt okozott ez a csoport. Megsemmisítik, de ez nem egyik napról a másikra megy. Viszont most, hogy velünk van Chanyeol, így hamarabb lerendezhetjük. Megsemmisítjük a bázist, az állomásaikat és mindent. Ez elég lesz ahhoz, hogy vége legyen ennek. Talán vér is fog folyni, de nem a miénk. -rántotta meg a vállát újra Kris, mintha ez olyan mindennapi lenne. A lány elhűlve hallgatta ahogy egy olyan dologról beszél ilyen természetesen, ami egyáltalán nem az. Abban a percben nem ismert a fiúra. Akkor tényleg egy maffia leszármazott volt.
Végül belekötést magyarázat követett még jó pár órán keresztül, majd végül minden kérdésre sikerült választ adni és az álmosság fölülkerekedett mindenkin.
***
A szobát még sötétség fedte, az egyetlen fényforrást az éjjeliszekrényen álló olvasólámpa csekély fénye adta. A tárgyaknak csupán a körvonala rajzolódott ki, mégis jól el lehetett igazodni bent.
A lépcsőtől legmesszebb eső szobában egy ember aludt, habár ketten voltak. A másik csak feküdt és a mellette pihegő személyt nézte.Hosszú ujjai köré fonta azt a kissé hullámos hajat, mit már olyan régóta nem érinthetett és magába szívta azt az édes illatot, mit már olyan régóta nem érezhetett. A tincs után kezei a lány arcára tévedtek, majd lassan lecsúsztak álláig.
Fejében rengeteg gondolat kavargott, szívében mégis több volt az érzelem.
Hány álmatlan éjszakát hagyhatott maga mögött azért, hogy kitalálja a szöktetési tervet és mindent pontosan eltervezzen. Hányszor hazudott a családjának, hogy jól van, belül mégis semmivé vált.
Mennyire várta azt a pillanatot, hogy újra karjai közt tarthassa... és most újra elveszti.
Miért nem lehet minden egyszerűbb?
Miért nem élhetnek kettecskén egy kis farmon, majd később hárman... négyen... heten, vagy ahányan sikerülnek. Sok pici Layel és Aileeval. Milyen szép is lenne. Maguk mögött hagyni a gondokat és mindent. Elfutni, elmenekülni... De amíg nincs lezárva ez a csata, képtelenek. Ezt végig kell játszani, mint egy társasjátékot és nyerni benne. Itt nincs köztes állapot. Bukás vagy nyerés. A két véglet, semmi más.
Majd hirtelen gondolatai újra a lány körül forogtak.
Hogyan kezdődött mindez?
Egy céltudatos és becsületes fiú volt Yixing világ életében. Az adott feladatának élt, minden percét annak tökéletesítésére szánta. Akármit tehetett a szebb jövő érdekében, azt megtette. Így mikor apja közölte vele, hogy a család érdekében egy találkozóra kell mennie, szívesen fogadta el a meghívást.
Akkor azonban még nem gondolta volna, hogy ez az egész életét... lelkét és mindenét változtatja meg.
Egy szimpla fogadásnak tűnt, hol az ipar legnagyobb cégeinek családjai jelentek meg. Azt, hogy vajon csak egy véletlen volt-e, vagy a sors rendezte így, nem tudni. De szemei folyton egy embert szúrtak ki. Egy mindig mosolygós és felettébb csinos lányt.
Ekkor még csak ennyi volt. Mire a fogadás véget ért, a fiú már-már kétségbeesetten kereste őt mindenhol. Persze az a személy titokzatos módon egyik percről a másikra tűnt el. Semmit nem tudott róla és ez így is maradt addig, míg az apja egyik nap kicsattanó örömével haza nem állított. Furcsa volt, hisz nem volt szokása így hazajönni munkából, aznap mégis olyan mosoly ült az arcán, mint még talán soha.
Boldogan mesélte a rivális cég bukására utaló jeleket és végül kibukott belőle egy név. Egy ismeretlen, mégis ismerős név. Ye Jin.
A fiú utána nézett és hirtelen olyan érzések kerítették hatalmába, mire nem léteznek szavak.
Apjának elmondta tervét, ki először kinevette, majd rájött, hogy fia elcsavart fejéből talán jó ötlet is származhat. Így született a házassági ajánlat a két cég és két fiatal között.
Már egészen belelendült a dolgok elemzésébe, mikor a lány nyöszörgése hozta vissza a fekete valóságba.
-Jó reggelt hercegnő. -mosolyodott el.
-Chanyeol te mit keresel itt? -pattantak ki a lány szemei hirtelen ijedtében. Hátrahőkölt úgy, hogy majdnem leesett az ágyról.
-Milyen Chanyeol? Lay vagyok. -nevetett fel a fiú halkan. -De jól esik, hogy nem dörgölőztél hozzám ezután a kijelentésed után. -mondta picit megszakítva az egyre hangosodó nevetést.
-Egyedül ő hív hercegnőnek. -dörgölte a szemét Ailee majd visszacsusszant.
-De nincs levédetve, így bárki használhatja.. -korlátozódott a nevetés mosolyra.
-Elnézést. -mosolyodott el a lány is. -Mennyi az idő?
-Hajnali három. -nézett telefonjára a fiú.
-Miért nem alszol?- tette föl Ailee azt a kérdést, amit fölösleges volt, hiszen tudta jól a választ.
-Mert ez az utolsó éjszakánk együtt. -mondta Yixing suttogva.
-Mi az, hogy utolsó? -tettetett a lány sértődöttséget, ezzel próbálva oldani a feszültséget.
-Négy óra múlva már a Kínába tartó gépen leszel azzal az istenbarmával. -fújtatott a fiú.
-Az még nem jelenti azt, hogy ez az utolsó éjszakánk. Csak egy időre válunk el egymástól. Különben is... Nem azért hordom ezt, hogy nehezebb legyek. -mutatta föl jegygyűrűjét Ailee, mi tökéletesen visszaverte a csöppnyi fényt. -Nem fogsz megszabadulni tőlem. -nevetett föl.
-Mintha akarnék. -csókolta meg menyasszonyát Yixing.
***
-Kommandó indul. -súgta oda Kris a mellette ülő lánynak, ki ugyan mosolygott, a könnyek már órák óta az arcát mosták. Végül a páros lassan fájdalmas búcsút vett a félszigettől és elindult arra a helyre, hol már csak az imák és a remény tarthatják bennük a lelket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése