- Ne félj, minden rendben lesz! - fogta meg az előtte álló lány vállát nyugtatásképp Kris és halkan a fülébe súgta. Nem volt nyomulós és nem is volt kárörvendő. Olyan volt, akárcsak egy bátyó, ki a kishúgát védelmezi. Ahogy elhagyták az incheoni repteret, a fiú személyisége a megtett kilométerek számával változott. Míg Lay közelében arrogáns volt és bunkó, Ailee mellett valósággal kenyérre lehetett kenni. Ennyit számítana az a híres "férfiúi becsület"?
-Nem félek. -súgta vissza a lány. -Rettegek. -rázkódott meg, valószínűleg a hideg rázta ki.
-Látom. -nevetett föl a fiú úgy, mint ahogy először és utoljára azon a délutánon látta, mikor először találkoztak. -De teljesen fölösleges. Már kint vagyunk. Fogunk egy taxit, aztán még egyet, aztán az apám által kiküldött kocsiba beszállunk és már megyünk is. Másrészt... Itt vagyok, és ameddig melletted vagyok, nincs okod félelemre. Vigyázok rád, capiche? -mosolygott a tőle majdnem két fejjel kisebb lányra.
-Azt hiszem. -adta a választ Ailee már valamivel bátrabban. Tényleg megnyugtatta a tudat, hogy Kris vigyáz rá, de itt csak az volt a gond, hogy nem maga miatt aggódott.
-Nos, tündérbogár, csak karolj belém, told feljebb a napszemüveged és próbálj úgy tenni, mintha a barátnőm lennél! A parókádat húzd lejjebb egy picit! Megeshet, hogy megállítanak engem, ilyenkor csak mosolyogj, hajolj meg és maradj csöndben! Az én érkezésem várható volt, mivel mindenki azt hiszi, hogy apám wushura járat. De ez mellékes. Lényeg a lényeg, mosoly és csönd. A többit bízd rám! -fogta hatalmas markába a lány csöppnyi kezét és óvatosan átfonta saját karján.
-Miért van az az érzésem, hogy csak azt akarod kiélvezni, hogy Yixing nincs itt? -csinált úgy Ailee, ahogy arra kérték.
-Áhh, Yi Fan! -hallatszott egy erős és mély női hang.
Mondd, hogy nem csak téged hívnak így... -kérlelte magában a lány Krist, de sajnos az égiek füle ezúttal csukva volt így sem ők, sem a fiú nem hallotta meg.
-Chow.- mondta Kris a nő nevét, majd ez volt az egyetlen szó amit Ailee még megértett a karattyolásból.
Tényleg különös a kínai nyelv. Néha olyan, mintha tüsszentenének, máskor olyan, mintha még csak az orrukat csikizné. Habár van amikor susogós és néha szép dallama van.
Különleges. Ez a megfelelő szó rá.
De ahogy ez a nő beszélt, az valami nagyon érdekes tájszólással és hanglejtéssel volt. Ráadásul egész végig kedvesen és elismerően mosolygott, de szegény lány ha csak a hangját hallotta mert elnézett egy pillanatra, már azt hitte, hogy káromkodik.
Érdekes.
Ailee végül nagy ráérésében úgy gondolta, hogy feltérképezi az itt lévő embereket, hogy minden biztonságos-e. Megvetette a lábát a földön és karját picit erősebben fonta a mellette lévő fiú keze köré, minek az láthatóan örült. Egy pillanatra becsukta a szemét és koncentrált. Ilyenkor tényleg előnyös volt a napszemüveg. Lassan érezte, hogy az a kis elektromosság átjárja ami ilyenkor mindig, majd felnézett és a zöld szövegek már mindenki fölött tökéletesen látszódtak. Végigvezette tekintetét minden egyes emberen és megnézte részletesen, hogy nem-e tagja annak a maffiacsoportnak, mi elől éppen menekülnek.
"Lu Ah-Kum - 34 éves - eladó
-Családja
-Múltja
-Jövője
-Tulajdonságai
-Egyéb "
Rendben, ő nem veszélyes. Elég volt csak a foglalkozást nézni, ebből már bármelyik titkos szervezet tagja lelepleződhet.
" Ji Gang - 28 éves - áruellenőr
-Családja
-Múltja
-Jövője
-Tulajdonságai
-Egyéb "
"Kim Jongin - 20 éves - maffia
-Családja
-Múltja
-Jövője
-Tulajdonságai
-Egyéb "
A lányban hirtelen megállt az ütő.
Gáz van, gáz van, de még mennyire, hogy gáz van... -hajtogatta magában, míg rákoncentrált a maffia szócskára, mi mellett egy apró dobozka jelent meg: Huang maffia csoport; beosztott.
-Kris! Mennünk kell! -suttogta oda a fiúnak angolul, hogy még véletlenül se érthessék meg az itt lévő emberek. -Gáz van. -rángatta a karját picit, mire a fiú rögtön rá kapta tekintetét.
-Mi történt? -kérdezte ugyan úgy, angolul. Az egyik közös tulajdonságuk; mind a ketten Amerikában nevelkedtek. Ennek hála már két nyelven is kommunikálhattak akár.
-Itt van az egyik. -mondta Ailee majd jobban megszorította a kezét. Ez már tényleg a maguk miatti aggódás volt. A fiú még illedelmesen elbúcsúzott a kínai nőtől, majd amilyen gyorsan csak tudtak, fogtak egy taxit. Az autóban ülve az idegességük valamicskét csökkent, de szívük még mindig abban az őrült ütemben dobogott, amivel végigszelték a reptér előcsarnokát. Megadták az úti célt a sofőrnek, majd végre a motor berregésének hangjával egy időben föllélegeztek. Kinéztek az ablakokon és sehol sem volt már nyoma a fiúnak.
Nem vette észre őket.
Ailee még mindig látta az emberek adatait, így újra végigfésülte a közelben sétálókat. Sehol semmi gyanús.
-Honnan tudtad, hogy itt van egy? -fordult felé Kris.
-Én.. láttam a rejtekhelyükön. -hazudott.
-Igaz is.. Sok mindenkit láttál. -dörzsölte meg homlokát a fiú idegesen. -Ki tudja, hogy van-e itt más is.. Mi van, ha többen vannak és meglátott az egyik? -nézett vissza az ablakon keresztül.
-Nem hiszem. Egyedül volt és több ismerős arcot nem láttam. -próbálta nyugtatni Wu Fant a lány.
Kissé viccesnek találta, hogy ezúttal a mellette ülőnek vannak jobban felborzolva az idegei. Habár Ailee hangjában érezni lehetett, hogy biztos benne, Kris mégis kételkedett. A taxi egészen Hongkong közepébe vitte őket, hol átszálltak egy másik taxiba.
-Ez most mire volt jó? -kérdezte a lány a mellette ülő, telefonján valamit szorgalmasan pötyögő fiút.
-Ha esetleg követnének, így nehezebb lesz. A fővárosban azért kellett belesétálnunk abba a szép nagy emberseregbe. Most egy kis külvárosba megyünk, ahol apám egyik embere már vár minket. Már minden el van intézve. -nézett föl egy pillanatra a kütyüből majd egy mosoly után vissza is merült az elektronika csodás, de kapcsolatromboló világába.
-És tulajdonképpen hova is megyünk? -kezdeményezett újra beszélgetést Ailee.
-Egy erdővel körülzárt helyre. Nem nagy és nem is luxushely. Egy egyszerű vidéki ház, amit ideiglenes szállásnak szántak. Ne várj túl sok extrát. -nevetett föl a fiú.
-Hála az égnek. -sóhajtott föl a lány megkönnyebbülten.
-Te ennek örülsz? -nézett a mellette ülőre szórakozottan Kris. Arcáról lerítt, hogy nem ezt a választ várta.
-Még szép. -válaszolta Ailee. -Iszonyat kínosan érzem magam még Yixingéknél is. Mindenhol szobalányok és alkalmazottak. Mindig azt nézik, hogy mit tehetnek meg értem és hogy mikor vehetik ki a kezemből a seprűt. Lehet, hogy jómódú a családom, megtehetné, hogy felfogadjon embereket és egy villába költözzön, de engem munkára neveltek. Mindig azt mondták, hogy a munka nemesít, és szerintem ez nagy igazság.
-De ha ennyire jól megy a szekér, miért is kellett a kényszerházasság? -nevetett föl Kris.
-Az egy kritikus időszak volt, és tényleg le voltunk égve. Azelőtt viszont tényleg jó volt a vállalat jövedelme, és miután a két cég egyesült, az eddigieknél is jobb lett. -mosolygott a lány.
-Viszont még nem vagytok házasok, igaz? -mosolygott a fiú kárörvendően.
-De azok leszünk. -fordította el arcát Ailee jelezve ezzel, hogy a fiú tapintatlan volt.
-Áldásom rá.. -nevetett Kris és széttárta kezeit, már amennyire abban a szűk taxiban egy torony ki bír nyújtózni.
-Ha az áldásod van rajtunk, akkor miért segítesz? -nézett vissza a lány összevont szemöldökkel.
-Az egy dolog, hogy összeházasodtok. Én attól még ugyan úgy kedvellek. Két gyűrű és egy papír lehet, hogy az életed megváltoztatja, de az érzéseimet nem. Elfogadtam, hogy a csatát Yixing nyerte, de a háborút én fogom. - kacsintott, majd újra a telefonjába merült.
***
-Nagyfőnök, a WC-re ugye nem akar velem jönni? - mondta Ailee az őt követő Krisnek csipkelődve.
-Ami azt illeti, ha már így rákérdezett drága hölgyem, miért is ne? -mondta a fiú egy félmosoly kíséretében, mire a lány mellkason vágta és felnevettek.
Egy benzinkúton szálltak ki a taxiból és beugrottak venni még pár dolgot mielőtt újra elindultak.
-De én ezt halál komolyan mondtam. -mondta Ailee miután alábbhagyott a nevetésük. -Ki nézem belőled, hogy képes vagy bejönni utánam.. -rázta a fejét mosolyogva. -Szóval 2 perc kimenőt kérek. -intett, majd besétált a női mosdóba. Kris bizonytalanul nézte még egy kis ideig a csukott ajtót, majd huzakodva az újságokhoz lépett és böngészni kezdte őket. Már egészen belemelegedett az egyik hírlapba, mikor hirtelen valami hozzáért a karjához és megrázta.
-Boo! -mondta a valami.
-Úristen! - ordított ijedtében a fiú és kis híján földöntötte az újságos szekrényt. A mellette álló "szörny" hangos nevetésbe kezdett, majd Kris arcára nézve még hangosabban folytatta. A fiú halálra vált arccal nézett a mellette már hasát fogó Aileera.
-Hátba támadtál! -dobbantott a fiú lábával.
-Nem igaz. De látnod kellett volna magad! -nem bírta abbahagyni a nevetést a lány. - Úgy kapálóztál, mint aki mellett taposóakna robbant.
-Ezt még visszakapod Lee Ye Jin. Még visszakapod!- mutogatott a lányra komoly arccal, miközben a mosdók felé araszolt. Háttal ment, majd a legközelebbi ajtón benyitott és bement.
-Kris! Az a.... -halkult el a lány hangja a mondat végére, mivel hangos sikítások töltötték be az épületet.
-Perverz disznó! -rohant ki bentről egy nő sikítva.
-Elvetemült állat! Szemérmetlen kukkoló! -jött ki háttal Kris kezeit arca elé tartva, mivel egy testesebb nőszemély éppen ridiküljével püfölte és kiabált rá.
-Sajnálom, hölgyem! Véletlen volt! Nem akartam... -magyarázkodott a fiú, de a nő még mindig ütötte ahol érte. Végül jó pár csapás után vállára tette a kis táskát, megigazította szoknyáját, duzzogva a magasba emelte orrát és kisétált. A fiú lassan odaaraszolt Ailee mellé, ki már így is alig bírta visszatartani az előbbinél is nagyobb nevetést.
-Hülye ajtók... -mormogta maga elé a fiú, mire a lány nem bírta tovább, hatalmas nevetésbe kezdett.
-Ekkora gyökeret, mint te... -nevetésétől visszhangzott a kis benzinkút.
